Eljött az ideje annak is, hogy “merész” elképzeléseinket bemutassuk, meghallgassuk mások véleményét. Megvártuk persze, amíg olyan készültségi fokra jutott a dolog, hogy mások számára is látszon, hogyan fog működni ez a közös katalógus, és hogyan tudjuk megoldani a felmerülő problémákat (persze nemcsak vártunk, sokat dolgoztunk rajta).
Andris könyvtárvezetőket keresett fel Miskolcon és a budapesti Corvinus egyetemen, akik érdeklődve fogadták munkánkat, és támogatásukról (és adatbázisaik használatáról) biztosítottak, valamint eljutottunk a Könyvtári Intézetbe is, ahol Ládi Lászlóval beszélgettünk. Úgy tűnt, tetszik a projektünk, nemcsak a lelkes (és kritikus) szavakból, hanem abból is, hogy minket és projektünket a Könyvtári Intézet kutatócsoportjaként fogadta be. Ilyen kedvező fogadtatásról még legszebb, levendulaszagú álmainkban sem volt szó.