A konferencia jobban is sikerülhetett volna, kicsit gyenge lett az előadásom, olyan önismétlős-beragadós, mint otthon is volt néha. Amúgy hasznos volt felmérni az itteni könyvtáros-hangulatot, a kollégák hangulatát. Folyosón-beszélgetés itt is volt, tán bejutok majd még egy fontos szakmai lapba, és elhintettem a portálunk gondolatát is itt-ott. Kiru, Laci és Ádám is itt volt, a konferencia után egy pubban üldögéltünk. Két éppen ott ülő miskolci sráccal együtt Angliát magasztalták hosszasan, én csöndesen üldögéltem. Már már bele is szóltam, hogy azért itt sem mindne tejfel, de minek. De otthon sem tudom, hogy igazán minek meséljem, hogy itt mennyivel egyszerűbb-működőbb itt minden. Most akkor ez kinek jó? Csak szomorítanék.
A héten történt valami vicces is. Egy kedves ismerősöm idestoppolt-gyalogolt Budapestről, Párizson át, és az egyik este rámcsörgött, hogy igazán kimenthetném, egy Rainham nevű városkában van, és már elég fáradt. Nagy lendülettel indultam el, Oyster kártyát is vettem neki (13-as számra végződőtt a kódja) majd hosszas metrózás-buszozás után a helyszínen kiderült, ő egy kétszer messzebb lévő, másik Rainham TESCO-jának benzínkútjánál van. Másnapra eljutott Greenwich-ig, ott végül mégis sikerült összefutni, örültem hogy legalább így kisegíthettem. Canary Warf, ahol még nem voltam, elég futurisztikusan hatott az esti fényekkel. Hazafelé a DLR-en összefutottunk egy sráccal, akit a konferencián ismertem meg, de már kidobtam a névjegykártyáját, merthogy úgyis olyan más területen dolgozik. Nem gondoltam volna, hogy ez egy 10 milliós városban lehetséges, otthon elő is kotortam a kártyát a kukából.
Elnézést, hogy még nem folytattam a könyvtárügyi kalandjaim sorozatot. Legközelebb az ELTE könyvtárszakról szeretnék írni, de mindig ahogy belekezdek az írásba elszomorodok, és elmegy a kedvem az írástól. De azért meg fogom írni.