MOKKA plussz ODR

Bevezető nem-könyvtárosoknak: a MOKKA egy katalógus, amiben ma kb. 50 nagy könyvtár könyvei között lehet keresni. Eredeti célja a könyvtárak katalogizáló munkájának segítése volt. Az ODR egy másik katalógus, valamivel több mint 50 könyvtár könyveivel, amiben a könyvtárosok akkor keresnek, amikor könyvtárukban nem megtalálható könyvet akarnak elkérni máshonnan az olvasóiknak. A két rendszer összevonása eldöntött tény, de ennek mikéntje még több ponton kérdéses.

Az UTCA koncepció egyik fő eleme: a könyvtáraknak egységes, központosított megjelenésre van szüksége a weben. Ha az állampolgár “állami” ügyeit akarja intézni, a Magyarország.hu oldalhoz fordul – ilyen “egyértelmű célpontra” van szüksége a könyvtárügynek is. A Könyvtárportál, mint pilot projekt, ennek megalapozója lehet, továbbfejlesztése az OSZK TÁMOP pályázatának is része, a vele való integráció még téma lesz itt, de most a jelenlegi és tevezett MOKKA illetve ODR funkciók összevonásáról lesz inkább szó. Véleményünk szerint nem tartható fent az a korábbi megkülönböztetés, miszerint a MOKKA bibliográfiai, az ODR pedig lelőhely-adatbázis.  A TÁMOP keretében az OSZK a MOKKA lelőhelyadatainak duplázódását, a DEENK az “ország bármely könyvtárában” elérhető dokumentumok szolgáltatását tűzi ki célul, amiből a külön lelőhely adatbázis és külön “ODR portál” kiépítésének már ismertetett terve (Koltay Klára, 2008, PPT, 22. dia) olvasható ki.

Illogikus, ha az ODR-t, mint a MOKKA-nál bővebb lelőhely adatbázissal rendelkező külön rendszert képzeljük el, vagy ha azt, mint a MOKKA olvasói felületét pozicionáljuk, hiszen ez azt jelentené, hogy az ODR egy “mokkább mokka” akar lenni. Áll ez akkor is, ha a leendő ODR a lelőhely adatbázis kiépítéséhez ugyanazokat a technológiákat kívánják használni mint a MOKKA építéséhez. A lelőhelyek beazonosításához ugyanis ugyanúgy elengedhetetlen a duplumellenőrzés, mint a bibliográfiai adatok kezeléséhez – enélkül csak egy olyan, szűretlen, igen nehézkesen használható felület építhető, mint a jelenlegi ODR adatbázis. E technológiák alkalmazása viszont lényegében feleslegesé tenné a tervezett, szűkebb lelőhelyadatokkal rendelkező MOKKA adatbázist.

Mivel a projektek vélhetően külön-külön közbeszerzési pályázaton fognak megvalósulni, nagyon fontos a feladatok párhuzamosságoktól mentes elosztása és azok illeszthetőségének biztosítása, hisz elképzelhető, hogy azokat más és más fejlesztők fogják létrehozni. Véleményünk szerint a biliográfiai adatok, (valós és elektronikus) lelőhelyek, példány státuszok valamint a névterek webes megjelenítése és más rendszerek felé való elérhetővé tétele egy ponton, a leendő (egyetlen) közös katalógusban kell hogy történjen, a könyvtárak lehető legnagyobb körét lefedve. Ugyancsak itt – egységes regisztráció mellett – kell megjelennie azon kapcsolódó rendszerek funkcionalitásának (pl. egy “könyvtárköziben kérem” gombnak), amelyeket egyébként különálló alrendszerek szolgálnak ki, s melyeknek a háttérfeladataikhoz akár saját felületük is lehet. Ilyen lehet a leendő ODR kéréstovábbító, a tezaurusz kezelő, vagy a szerzői jog védelme alá eső műveket kezelő modul. A használók (olvasók és könyvtárosok) felé ezeknek is az egységes felületen kell megjelenniük, tehát pl. a közös katalógusban kell látni, ha valamiből, valahol, van digitális példány, és onnan kell azokat megrendelni vagy letölteni – de a kiszolgáló könyvtárosok munkáját a háttérben lehetővé tévő rendszerek és felületek különállóan, a közös lelőhely-, felhasználó- és könyvtáradatbázisra építve is megvalósithatóak.

Hogy hogy kapcsolódik ezen általános elvekhez az UTCA projekt? A lelőhelyek számának radikális bővítéséhez mi (hasonlóan az IMOLA koncepcióhoz) a hibrid közös katalogizálási modellt alkalmaznánk. Törekednénk a kapcsolódó könyvtárak rekordjainak tényleges egybetöltésére, de élőben, virtuálisan való lekérdezéssel olyan forrásokat is elérhetővé tennénk, ahol ez nem lehetséges. A példányok kölcsönzési státusz adatait az összes kapcsolódó könyvtárból egyetlen kattintásra lekérdező, és közvetlenül a közös katalógusban, a forrás katalógusokba való átlépés nélkül megjelenítő technológiánkat már több konferencián is bemutattuk. Az általunk szorgalmazott művek szerinti feldolgozás is ennek használhatóságát szolgálja. Az alábbi képen az “1984” példányainak elérhetősége látható.

A közös katalógusban fellelhető egyéb vetületek (bibliográfiai adatok, lelőhelyek, státuszok, digitális példányok, felhasználók és jogosultságok) eljuttatását más rendszerek, pl. az ODR kéréstovábbító vagy az egyes IKR-ek felé, már meglévő, vagy kidolgozandó szabványok alkalmazásával érnénk el. A lehetőségekről a Könyvtárportál wikijében található egy rövid összefoglaló. Véleményünk szerint ezen programozói interfészek mentén választható szét a közös katalógus és a ráépülő egyéb szolgáltatások egyre bővülő körének megvalósítása.

Érdemes a tükörszerverek működését is átgondolni: előnyös ha több szerveren is elérhető lesz a leendő közös katalógus, de a jelenlegi, külön-külön címek alatt elérhető tükrözéseknél, melyet pl. a MEK is használ (mek.oszk.hu, mek2.niif.hu, www.mek.ro, www.mek.sk, stb.) egyszerűbb és felhasználóbarátabb a DNS alapú tükrözés/terheléselosztás. Ennek használatához csak egy cím megjegyzése (honlapokra kitétele, Google-ba való eljuttatása, stb.) szükséges. Az egységes cím, pl. mek.oszk.hu lehívásakor dől el ugyanis, hogy az elérhetőek közül végül melyik szerverhez, pl. a legközelebbihez, lesz irányítva a felhasználó.

Az országos projektek koordinációjáról nemrégiben Bánkeszi Katalin tartott  előadást Miskolcon, kiváncsian várjuk ennek közzétételét. Későbbi bejegyzésekben fogjuk tárgyalni a duplumellenőrzés, a hibrid közös katalogus modell, a Google keresőben való megjelenés, és a Könyvtárportállal való kapcsolat kérdését, amiket most csak érintettünk.