Most januárban ül össze az a bizottság, ami a MOKKA-pályázat alapját képező tanulmányt megírja. Engem is felkértek tagnak, ami nagyon megtisztelő, de mivel ez összeférhetetlen lenne a pályázással, ezt elutasítottam. Ezt a blogot persze mindenki olvashatja, így reméljük ez-az innen, vagy az IMOLA koncepcióból, utat talál majd abba a bizonyos tanulmányba. – Kardos András
Mai témánk: ki is a MOKKA célközönsége? Mondhatnánk: könyvtárosok, olvasók, használók, ugye? De a kérdés – mely inkább stratégiai és vezetési, mint technikai – nem ilyen egyszerű. A többször emlegetett újragondolásnak viszont ez is része kell hogy legyen, különben a gyakorlati megvalósítás sem feltétlenül lesz annyira sikeres.
A probléma többféleképp is felvethető. Egy-egy nagy könyvtár, az FSZEK, a BME vagy a MTAK, a katalóguson túlmutató digitális tartalmakat és szolgáltatásokat is kínál weboldalán, vajon hová irányítja az érdeklődőket? Saját katalógusa, vagy az azt is, de mást is tartalmazó közös felé? A válasz lehet az is, hogy mindkettő linkje ott lesz a weboldalon, és majd a kedves olvasó eldönti mit akar, de ez csak a kérdés elódázása. Vagy ha az OSZK csinál(tat) egy jó közös katalógust, amiben benne van az ő állománya (is), A-tól Zs-ig, akkor minek neki saját webes katalógus? Ez egyébként áll minden olyan nagy könyvtárra is, akiknek nincsenek speciális szolgáltatások beépítve a katalógusába.
Az ellentmondás tehát ott feszül, hogy az olvasó vélhetően a bővebb katalógust választaná (vagy azt lenne érdemes neki megmutatni), amely egyébként az internetes keresők szempontjából is előnyösebb választás. A Könyvtárportál látogatóinak megdöbbentően nagy százaléka, jóval több mint fele, érkezik úgy el az oldalra, hogy a Google-ban keres valamilyen címre, szerzőre, településre – s onnan, egy-egy a találati lista első oldalain megjelenő link alapján jut el a konyvtar.hu valamelyik oldalára. Ezzel ellentétes viszont a könyvtárak (vélt) érdeke: saját webes látogatottságuknak növelése, saját katalógusuk előtérbe helyezésével. A könyvtár mellett a könyvtári szoftverének fejlesztője, ha más okok miatt is, de ugyancsak a helyi katalógusok fejlesztésében, népszerűsítésében érdekelt, és ez teljesen érthető, hisz ők – közöttük természetesen a mi konzorciumunk tagjai – ebből élnek. Árnyalja a kérdést, ha az adott könyvtár katalógusa szervesen beépül valamilyen szolgáltatási rendszerbe, portálba, pl. egy egyetemi rendszerbe.
Elképzelésünk szerint e dilemmát két vonalon lehetne megoldani. Egyrészt lehetővé téve, hogy a könyvtárak statisztikáikban saját virtuális látogatásként számolhassák el azokat a kereséseket, melyeket az olvasók a közös katalógusban végeztek, s melyek érintették őket. Másrészt egy olyan fenntartható működési/üzleti modell kidolgozásával, amely mind a könyvtárak, mind a fejlesztők számára elfogadható és motiváló hatású, valamint a hosszútávú stratégiai tervek irányába mutat. Efféle külföldi – pl. angliai – példák megismerése és esetleges adaptálása már a MOKKA “hőskorszakában” is felmerült. Manapság a dán példa tanulmányozása lehet igen érdekes/tanulságos, ahol nem “közös”, hanem “egyetlen” országos katalógus van, s ezt az állapotot pár éves átmenettel érték el, az itthon honos felállásból. A fenntarthatóság többféleképp is elképzelhető, akár önfenntartó formában is, ha a könyvtárak elég nyíltak lennének ehhez.
A ki-hol-keres kérdéshez és a célcsoporthoz kapcsolódik a leendő MOKKA, illetve a DEENK által továbbfejlesztett ODR kapcsolata is. Az országos könyvtári fejlesztések koordinációjáról Bánkeszi Katalin tartott előadást Miskolcon. Az ő előadásából származik az alábbi dia, mely az különböző TÁMOP projektek keretében fejlesztett szolgáltatások összefüggéseit mutatja, “dokumentumküldés” cím alatt. Sajnos nem voltunk ott az előadáson, így magyarázat nélkül nem minden világos. Az elemek felismerhetőek, az összefüggések nem. Hogy az “ODR szolgáltatás” miért a MOKKA és az olvasói felület között, és nem mellette van, miért van három “kereső” felirat a dián, és a MOKKA miért az ODR-en keresztül jelenik meg az olvasói felületen. Vagy ez csak a dokumentumküldés esetén van így? Nem kritika, inkább kíváncsiság ez.
A keresések figyelembevételére a statisztikákban több számolási módszer is elképzelhető. Lehetne például a kereséseket számolni – s közölni minden könyvtárral, hány keresést hajtottak végre úgy, hogy az ő könyvtáruk is ki volt választva (akár több között is). Egyetlen keresés több könyvtár keresési számát is növelheti, pl. a jelenlegi MOKKA felületen a “bármi” lelőhely kiválasztásakor, a HunKat vagy a Könyvtárportál esetén több kedvenc könyvtár bejelölése esetén. Egy másik módszer, talán érdekesebb is, ha nem a kereséseket, hanem a találatokat számoljuk, ami egy adott könyvtárból jön. Tehát ha rákeresek az Állatfarmra, akkor minden olyan könyvtár kap egy “látogatást”, akinek van belőle egy példánya, s ez megjelent a találati listában. Érdekes lehet még azon keresések feljegyzése is, melyek nem hoznak találatot – hisz ezzel valamiféle igényt jeleznek az adott könyvtár felé.
Jó lenne tudni, hogy jelenleg milyen a MOKKA és az ODR kihasználtsága, hisz az fontos adalék hasonló szolgáltatások terhelésének tervezésekor. Hány keresést hajtanak végre, hány rekordot töltenek le a különféle elérési protokollon, egyáltalán hány (egyedi) látogatója van ezeknek a szolgáltatásoknak. Erről mindössze annyit tudhatunk, amit a 2008-as szombathelyi vándorgyűlés ODR-MOKKA fórumán Gyüre Péter elmondott. Az NIIF oldalán www.niif.hu/webalizer/www.mokka.hu korábban még elérhető statisztika vélhetően már jó ideje nem valós adatokat mutatott – hiszen a MOKKA régóta elköltözött tőlük. Pedig adatok könnyedén gyűjthetőek, részben olyan ingyenes szolgáltatásokra építve mint a Google Analytics, amit a Könyvtárportál – és sok más könyvtári oldal is – is alkalmaz.
Elképzelésünk szerint, ha megvalósul az “új mokka”, akkor annak az olvasóközönséggel való megismertetésére is jelentős erőforrásokat – magyarul pénzt is – kell költeni. Az UTCA konzorcium, ha elnyeri a megvalósítás lehetőségét, ezt akár saját haszna terhére meg fogja tenni. Olyan webes szolgáltatást ugyanis nincs értelme létrehozni, amit nem használnak NAGYON SOKAN. Ha viszont sokan használják, akkor az sok-sok potenciális olvasó, könyvtárlátogató… befejezésül egy rövid filmrészlet, a költséghatékonyság ábrázolására.