Rájöttem hogy nem szép dolog tőlem összehasonlítgatni Magyarországot Nagy Britanniával, és olyan elemezgetésekbe belemenni, hogy itt zöldebb a fű, és olcsóbb az ementáli sajt. Mert az, de most ez mit változtat? Inkább csak mesélek. Mert otthon is találtam önkiszolgáló pénztárt, amitől itthon úgy meg voltam hatva, és otthon is viccelődtek velem jókedvűen és szuper kezdeményezéseket is látok, de ez nem változtat azon hogy…
Én meg nem akarok mindent elemezgetni, hogy miért jobb és miért rosszabb. Azt szeretném, azt szeretem itt, hogy a dolgok többsége magától is jól működik, nem nekem kell harcolni értük. Vannak rázós dolgok, mint a mostani zavargások, amik itt, Tottenham-ben kezdődtek, ahol lakok, meg a gyarmatokra küldött gyerekek, amikről valamelyik este egy filmet néztünk a kicsit Allison Portchnik-os szállásadómmal. Jó látni hogy ezekről sokrétű információkat lehet kapni, és hogy ezeket megbeszélik, feldolgozzák, tanulnak belőle.
Régen gyakran álmodtam azt, hogy LEGO-mezőn sétálok és “jó” alkatrészeket gyüjtök, hogy majd építsek belőlük valamit. Az építésről nem álmodtam. Most ilyen mezőn érzem magam, ahol megvannak az elemek, amiből én rakhatok össze egy érdekes dolgot, egy érdekes életet. Hagyom hogy a hely szelleme magával ragadjon és tanítson. Ádám írt a metrón hagyott újságokról. Én is olvasom, ha metrózok. Ez az Evening Standard olyan pozitív bulvárlap. Először még vettem újat a megállóban, de aztán már az újraolvasandó példányokra hagyatkoztam. Aztán meg megtapasztaltam, hogy nem csak én, mikor ketten ugrottunk rá egy példányra.
Egy hete vagyok Londonban ismét. Lassan lakom be a szobám és alakítom ki a szokásaim. Igen, lehet hogy lesznek szokásaim, és lehet hogy konzervatív leszek. És lehet hogy evezni fogok járni pinpongozás helyett. Új kerékpárt is szeretnék venni, mert amit a múltkor vettem, elkunyerálták egy adjunk-kerékpárt-a-bevándorlóknak alpítvány számára. Itt is lopják a kerékpárokat, bár szerintem nem mindenfelé, mert minden be van kamrázva. Ami egyébként nekem tetszik. Azért kötök biztosítást a kerékpárra, ami egész olcsó, így ha ellopják, kapok egy újat.
Kedden voltam egy Meetup-on, olyasmin, amit a Lilláék is szerveznek – erről még írok majd alaposan – és azthiszem odafelé hallottam a metróban egy itteni “deáktéren”, hogy a hangosbemondón keresztül valakinek a férjét keresik. Hogy jelentkezzen egy bizonyos kapunál, és ha nem tudja hol van az, akkor érdeklődjön a metró-alkalmazottaknál.