Írtó jó állásom van, kreatív és jólfizető, de mégis probléma hogy nagyrészt otthon, egyedül dolgozok, ha egy csapat részeként is. Ez valahogy a szüleim (papa kb. mindig gyárban, csapatban, mama kb. mindig otthon, egyedül) munkastílusainak kombinációja. A gond az, hogy az otthondolgozás nem mindig hatékony, jobb lenne egy zsibongóbb helyen dolgozni, másokkal együtt ebédelni, csevegni a kapnapén, satöbbi. Barátokat, ismerősöket is könnyebb lenne találni így itt Londonban.
Erre megoldás egy ún. “coworking” helyen dolgozni, ilyen otthon is van, voltam is náluk körülnézni. Nagy iroda, postacímmel, tárgyalóteremmel, kivetítővel, titkárnővel, kávéautomatával és közösséggel, ahol az egyes asztalokat más és más 1-2-3 fős cégek bérlik. Londonban is van ilyen persze, de ha az ember nem csak egy helyet akar, ahová néha beeshet (hotdesk), hanem saját asztalt, ahová kiteheti kedvenc képeit, virágait, és ahol nem csak unalmas “rekeszek” vannak, hanem valami bensőségesebb atmoszféra, azt csak viszonylag drágán lehet találni.
Tegnap este ezen szomorkodva véletlenül ráakadtam két másik módozatra is. Az egyik, amikor néhány külön-külön dolgozó ember együtt bérel egy kissebb irodát, vagy egy cég néhány felesleges asztalt, vagy kisebb szobát-sarkot ad ki néhány külsősnek. Ezek jellemzően olcsóbbak, és talán emberléptékűbbek is. Rögtön találtam is pár lehetséges helyet, holnap meg is nézek kettőt. Magánvállalkozóként egyszerűen elszámolhatom költségként a bérleti díjat, így az kb. egy teljes munkanapnyi munkaórába kerülne egy ilyen asztal havonta. Így kisebb szobát is elég lesz bérelnem, nem kell otthon dolgozni, ami néhol kizáró ok, és könnyebben kerülhetek be valami vidám közösségbe – ami ugyancsak jó módszer az ismerkedésre. Ha február közepén hazajövök ide Londonba, rögtön nekiállok ezt megszervezni.
Nemsokára viszont Amerikába utazok: még nyáron meghívtak a cégem éves vezetői értekezletére, ami Las Vegasban lesz (vicces), aztán pedig meglátogatom a család távolbaszakadt részét Miamiban. A cégnél mostanság nagyon “helyzet van”. Vagyis helyzet, ami fokozódik. November vége felé felmerült, hogy tervezzük újra a cég szolgáltatását nyújtó weboldalt, alapjaitól kezdve, és hogy ennek a projektnek tán lehetnék én is a vezetője. Ez komoly ügy. A lakáscsereberélős klubnak már ma is több mint 40000 tagja és pármillió dolláros bevétele van, és a projekt egyik célja nyilvánvalóan ennek növelése. Döntés még nincs, de esély van, pár hete ebben a köztes, várakozó állapotban vagyok, és közben különféle terveket, ajánlatokat írok és küldök állandóan. Pár napja ráadásul felmondott a fő informatikus a cégnél, ami egyrészt nehéz helyzet, másrészt előrelépési lehetőség. Na ilyen helyzetben lesz januárban az a bizonyos vezetői értekezlet.
Ez itt a mostani szobácskám. 10 pennyért, tán Ádám ágybólkönyvetvásárlásán felbuzdulva, ágyban párnák közt vettem egy programot a telefonomra, amivel ilyen panorámaképeket lehet csinálni – annak első próbája ez.