A legutóbb bejegyzés óta több konferencián is voltam, s háromszor előadást is tarthattam is az UTCA projekt fejlesztéséről. Az Közgyüjteményi Napok győri helyszínén (az Apáczai Napok keretében) érdekes vita kerekedett arról, hogy a katalogizálási szabályzatok, a MARC, illetve a leírást végző szakemberek milyen mértékben okozói a leírások sokszínűségének, ami végső soron olyan nehéz feladattá teszi a duplumellenőrzést. A továbblépés lehetőségét Gyüre Péter, az e-Corvina igazgatója, elsősorban a szabályok betartásában, betartatásában látta, míg én – bár a szabályozást fontosnak tartom – inkább a már elkészített rekordokat feldolgozó és egységesítő szoftvert gondoltam járható útnak. Persze ez érthető is, ilyesmin dolgozok. Arról is szó volt, mennyiben térnek el a felhasználó igények, technikai paraméterek és követelmények, egy közös katalógus, egy könyvtárközi kölcsönzést szolgáló lelőhelyjegyzék és egy elsősorban olvasókat szolgáló katalógus esetében. Én amellett érveltem, hogy mindhárom funkció hatékonyan megvalósítható egyetlen adatbázisra alapozva, míg Balázs László például pont ellenkező véleményen volt. Persze minderről sokkal többet kéne beszélnünk, hogy az álláspontok világosak legyenek – ne is tekintsenek hát túl szigorúan az itt leírtakra.
Egy másik többször is felmerült kérdés, hogy a közös katalógusok mely formája az ideális. A virtuális közös katalógus, melyet a Közelkat próbált megvalósítani, s melyet a TextLib illetve a HunTéka fejlesztői is alkalmaznak, vagy a valódi közös katalógus, amilyen a MOKKA, vagy a Szirén/Szikla adatbázisa. Ebben a kérdésben én inkább a MOKKA módszerét tartom életképesnek. A szolgáltatás így lehet gyors (ne feledjük, az internetes keresők manapság egy másodperc alatti válaszidőkkel dolgoznak), s a jelenlegi helyzetben csak ilyen, előre feldolgozott központi adatbázissal lehet valóban felhasználóbarát – duplumoktól mentes, mű alapú – megjelenítést megvalósítani. A működő virtuális katalógusok (pld. az említett TextLib közös kereső vagy a KVK) egymás alá ollózott találatai nehézkesen használhatóak, és semmit sem tudnak kezdeni a duplumokkal.
Az FSZEK “Új kommunikációs lehetőségek a könyvtárakban” c. konferenciája kifejezetetten inspiráló volt. Az FSZEK-hez hasonló Stockholmi könyvtár igazgatója, és munkatársa, a Biblioteket projekt vezetője lendületes előadásokat tartott. Ők is közösségi teret látnak a katalógusban, én is. Daniel Anderssonnal rögtön ötleteket is cseréltünk.
Az MKE Műszaki Szekció “Könyvtár 2.0” napján is tartottam előadást, de az elég gyengén sikerült. Kissé zavarosan adtam elő. Ezt többen is jelezték, bár volt olyan is, aki kíváncsian érdeklődött az előadások után. Kár hogy nem maradt idő az előadások utáni beszélgetésre. A harmadik elődás az ELTE MLS konferenciáján volt. Itt összeszedett voltam, és határozott (talán a hazai terep miatt?). Jó kérdések is voltak, és mire hazaértem, az Egyetemi Könyvtár egyik jelenlévő kollégája keresett, hogy szívesen hozzájárulnak teljes katalógusukkal (800.000 tétel) az UTCA fejlesztéséhez.
Comments are closed.