Néha persze vacak kedvem van. Itt ülök egy ismeretlen város szélén egy kis szobában, egyedül, miközben otthon, a szép lakásomban (kedves) idegenek főzöcskéznek. Lehetnék ott, boldogságban-társaságban, és annyi fizetéssel, amit kapok, tényleg gondtalanul. A problémáimat is “magammal hoztam,” otthon sem találtam túl könnyen társaságot, itt sem. A könyvtárügyi dolgok is elkeserítenek, már már kabaré ami folyik, ISO 9001-es minősítéssel.
Szerencsére ezek a szomorhullámok csak időlegesek, többnyire gyorsan kimozdulok belőlük. Elég például egy kis beszélgetés a főbérlőmmel. Épp újra iskolába kezdett járni, nálamidősebben, szociális munkás akar lenni, ő is mindig ajánl valami elfoglaltságot, és szurkol hogy beépüljek itt. Kitaláltam, hogy önkénteskedni fogok, most úgy néz ki kertet rendezni vagy fát ültetni, vagy valami egészen mást, emberek közt. Aztán ha kimozdulok, az is segít, mint pár napja is, mikor egy parkban készültem fel egy újabb beszélgetésre a főnökömmel. Kirándulni is voltam, színes társasággal.
Sokszor a hírek is feldobnak. Újságot olvasok, híreket nézek, amik közt persze sok baleset-bűneset-felfordulás van, de mindig vannak megmosolyogtató-felemelő dolgok is. Szeretem nézni a Prime Minister’s Questions-t, félórás parlamenti vitát szerdánkként, amikor a képviselők, mindkét oldalról faggatják a miniszterelnököt. Tipikusan csípős humorral, kicsit apukás parlamenti elnökkel és mindkét oldalon jókat mulatozó képviselőkkel teli színház. Itt magyarázkodik az előbbi videó miatt. Sajna nem jegyeztem meg melyik szerdán volt, de a miniszterelnök egyszer valami túlságosan szubjektív megjegyzést tett egy ellenzéki képviselőre, mire a levezető elnök rászólt, hogy ez nem fér bele a ház szabályaiba, fogalmazza meg konkrétabban a véleményét.
Kedvencem a londoni polgármester, Boris Johnson is. Többnyire a keresztnevén hívják, és a kerkpárkölcsönző rendszert is inkább Boris bike mint Barclay Cycle Hire. Állandóan arról dumál, hogy mennyire imádja Londont, ami a világ közepe, és végtelenül befogadó és színes, és mennyi ötlete van még hogy jobbá tegye. A pénzügyminiszter is szimpi. Egyébként Bokros Lajos is.
Ez azért lényeges, mert, mert mindez motivációt ad, hogy azzal foglalkozzak amivel tényleg szeretnék, a saját alkotásaimmal. Pár napja meghalt Steve Jobs, aki ugyancsak mindig ezt nyomta – inkább valósítsd meg amit akarsz, mint más ideáit hajkurászd. Mondjuk ő ezt sikeresen, de másokat nagyon keményen túlhajtva-kontrollálva csinálta meg, és kicsit túlságosan is leszűkítve a saját maga által jónak látott megoldásokra. Aminek az eredménye az lett, hogy a Mac kicsit olyan is, mint a ’84-es videóban a legyőzött ellenség. E tekintetben a Goolge-srácok szimpibbek. Kis kitérő után úgyhogy vissza is tértem a Windows használatához, a cégtől kapott Mac-et meg még el kellene adnom. Erről majd írok még, tanulságos kaland volt. Ami miatt felhoztam ezt, mert gyakran én is túl határozottan képviselem az ötleteimet, s persze közben vágyok rá, hogy megfelelően felkészült kollégákkal vitathassam meg ezeket.
Jövő héten hazaugrok egy kicsit, elintézni a lakáshitel-ügyet, és persze találkozni mindenkivel. Kicsit furi lesz azthiszem, honvágyam tényleg nem nagyon van. Azért annak persze nagyon örülök, hogy egy Balaton koncert épp beleesik a hazalátogatásba.
Utánanéztem: a Chicking-ben ingyen kaptam a plusz csirkefalatokat.