jé, egy könyvtár

A tejet és újságot futár hozza, és az ajtóba rakja le – mint az angol filmekben… Ma itthon készülök a csütörtöki előadásra, csak a közeli zsibvásár-utcába kerekeztem el ebédelni. Óvatosan kell haladnom, mert bár nagyon szép kerékpársávok vannak mindenfelé, néha külön színnel felfestve, de az otthonihoz képest minden fordítva van. Baloldalt megyünk előre, az utca bal széle felé kell tartani, viszont jobbról előzni. Útközben egy könyvtárba is belebotlottam – kissé futurisztikus, de belül egész otthonos épület. Azért bent is van egy UFÓ-szerű képződmény, ami egy kis tanuló-terem valójában. Délután 2-3 felé lehettem ott, elég sokan voltak, gyerekek, felnőttek, laptopokkal is, a földön puha szőnyeg, valaki ott is ült.

Az itteni könyvtárportál-előadás más lesz, mint az otthoniak. Itt senkit sem kell győzködni, hogy regisztráljon, próbálja ki és ha szakmabeli, tartsa már karban az adatait és vigye fel az eseményeit, mert akkor majd többen tudnak és cikkeznek róla, többen jönnek el, és az meg pirospontot ér az olvasókon kívül mondjuk a fenntartónál is. (Andris, állj már le a marketinggel!) Szóval itt inkább a madártávlat a lényeges, hogy ez egy országos projekt, ami többféle szolgáltatást integrál és ad a könyvtárak kezébe is, hogy segít sok-sok kiskönyvtárnak. A technikai háttér is érdekes lehet, hisz mi nem csak használjuk a divatos 2.0-ás oldalkat, hanem magunk valósítunk meg közösségi funkciókat. Az emberi oldal is érdekes lehet – hogy milyen nehézségeink vannak, miközben együttműködésre próbáljuk késztetni (kényszeríteni?) a könyvtárakat és a szoftverfejlesztőket.