Tegnap nagyon jó napom volt, összességében, annak ellenére, hogy egy fogamat összetörtem kicsit, jókedvemben vett pisztácia héjára hirtelen harapva. Így kipróbálhatom az itteni egészégügyet, azon belül is a fogorvosi rendelést, aminek árától állítólag Magyarországra is el-elszöknek az itteniek. Az “állami”, NHS fogorvosnál kb. annyi lesz a kezelés kb., mint egy budapesti, olcsó odavissza jeggyel együtt.
A lényeges esemény viszont az volt, hogy több hetes várakozás után végre videofonáltam a cég főnökével, amelynek dolgozok. Három órán át dumálunk az ötleteimről – amelyek a weboldal kinézetétől és működésétől kezdve a lehetséges marketingeszközökön át a belső kommunikáció javításáig terjednek. Mindketten nagyon lelkesek voltunk. Én örültem, hogy végre kiélhetem a kreativitásomat, Ed, a főnök pedig, hogy milyen jó lesz ez a cégének. Közben néha beugrott, amit Sebestyén György prof-dr-habil tanszékvezető úr mondott nekem egy vizsga alkalmával, miszerint tudja ő, hogy elvezetném én a tanszéket, de ez most még az ő dolga. A “még”-ben nem vagyok biztos, azt lehet hogy csak hozzáképzelem, pedig se a tanszék, se a cégem első számú vezetője nem akarnék lenni. Inkább a vezetés technikai támogatása érdekel, mondjuk a második vonalból.
A beszélgetésre azután került sor, hogy a cég éves találkozójára a Karesszel együtt csináltam egy olyan meglepetést, amitől nem csak nekik, de nekem is leesett az állam elsőre, amikor feléledt. A flightradar24.com jellegű oldalak ötletét ültettem át a csereüdülésre: ezek a világban szerteszét a levegőben lévő utasszállító repülőgépek aktuális pozicióját jelenítik meg a Föld térképén. A mi térképünkön az oldal keresőjét használók tevékenysége követhető élőben: ki hol lakik, és hová szeretne utazni. Színes pöttyök jelölik a látogató tartózkodási helyét, onnan vezet vonal egy négyzethez, amely területre utazni vágyik épp az illető. Nagyon látványos, egy konferenca-terem sokméteres kivetítőjén méginkább, ahogy a vonalak-négyzetek állandóan mozognak, néha jól megfigyelhetően is, egy-egy pöttyből kiindulva.
A dolognak így önmagában nem sok értelme van, de azért lehet majd mutatni a sajtósoknak, tévében, weboldalakon. A célom inkább az volt vele (ej, mokka, mokka…), hogy megmutassam mi mindent lehet kihozni az informatikából, olyanoknak, akik, akik nem igazán tudják mit lehet a programozóktól elvárni (óh, könyvtárigazgatók…). És ez bejött: megértették, a határ sokkal messzebb van, mint hitték. Így a cég egyik programozójából előreléptem valamiféle ötletelő-stratégiai-tervező pozicióba. A fizetésemet is megemelték kicsit, ami persze hasznos – de ami igazán motivál (jaj de unalmas már ezt ennyiszer leírni) hogy azt csinálom munkaként, ami a kedvenc szórakozásom is. Most akkor megyek a fogorvoshoz, első körben csak “regisztrálni”…